Linkgyűjtemény - Sindümúzeum.linksite.hu

Sindümúzeum.linksite.hu

a Sindümúzeum	cikkek	elmélet	jelek a múzeumból	képek	kiállítási tárgyak
könyv	környezet	látogatók	sindük	Sindümúzeum	szállás
vita				rokon lapok	konkurrens lapok

INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely

INGYENES
HIRDETÉS

7. számú hely

INGYENES
HIRDETÉS

2. számú hely

INGYENES
HIRDETÉS

4. számú hely

INGYENES
HIRDETÉS

6. számú hely

INGYENES
HIRDETÉS

8. számú hely

a Sindümúzeum

A Sindümúzeum bemutatása

cikkek

A Sindümúzeum nyitás előtt /tudós.virtus/
A szentgyörgyvölgyi tehénszobor fényképezése és másolása
Az RTL Klub látogatása /tudós.virtus/

Elkészült a szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles másolata a Magyar Nemzeti Múzeumban
Veleméri rajzos sindük

Egy sumer felülnézeti világmodell magyar kapcsolatai
Írás, vagy díszítés? /tudós.virtus/
Mi is az a hieroglifa, milyen is az a magyar hieroglif írás? /tudós.virtus/

Népi jelkészletünk rovásírással rokonítható jelei /tudós.virtus/
Őrségi jelkincs /tudós.virtus/

jelek a múzeumból

A IX - X. századi afrászijábi tál székely rovásjelekkel írt felirata
Du ten jelképe egy veleméri cserépedényen /tudós.virtus/
Jó ragyogó isten, hieroglifikus felirat egy alsópáhoki tálon

Szárnyas napkorong öreg cserépedényen /tudós.virtus/
Szárnyas napkorong Papp Vilmos kancsóján /tudós.virtus/

képek

Képek a Sindümúzeumból

kiállítási tárgyak

7500 éves magyar nyelvű szöveg a szentgyörgyvölgyi tehénszobron
A szabír ősTen jelképe a Sindümúzeumban /tudós.virtus/
A szár képjele egy felső-őrségi cserépedényen (Franz Simon, Mostkrüge, Wiesfleck)
A székely ty (atya) jel megfelelője a veleméri Sindümúzeum cserépedényén
Elkészült a szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles másolata a Magyar Nemzeti Múzeumban
Miskolci tál égig érő fával /tudós.virtus/
Öreg őrségi cserépedény szárnyas napkoronggal a veleméri Sindümúzeum kiállításán

Őrségi fazekaskorong /tudós.virtus/
Pogány tűzoltár olvasható jelképrendszere egy korondi gyertyatartón
Szárnyas napkorong a Sindümúzeum Papp Vilmos által készített őrségi kancsóján
Veleméri rajzos sindü az ü rovásjel megfelelőjével /tudós.virtus/
Veleméri rajzos sindük
Veleméri sindü hullámvonallal és napjelképpel /tudós.virtus/

könyv

Mítoszok őre, Velemér

A mártonhelyi freskó jó szójele /tudós.virtus/
A veleméri műemléktemplom ősvallásból örökölt jelei /tudós.virtus/
Magyarszecsődi freskórészlet /tudós.virtus/

Magyarszombatfai tányér a szár és a lyuk szójeléből alkotott világmodellel
Veleméri láda világmodellje a Jenő törzsnévvel

látogatók

Szilvi és Csaba

A szabír ősTen jelképe a Sindümúzeumban /tudós.virtus/
Az Őrség jelképe
Veleméri rajzos sindü az ü rovásjel megfelelőjével /tudós.virtus/

Veleméri rajzos sindük
Veleméri sindü hullámvonallal és napjelképpel /tudós.virtus/

Sindümúzeum

A régi portál /tar.hu/cserepmadár/

Az újjáépített Sindümúzeum /tudós.virtus/

Cserépmadár szállás

vita

Melyik az ősibb írásemlék: a szentgyörgyvölgyi tehén vagy a tatárlakai korong?

Régész szakvélemény a szentgyörgyvölgyi tehénszobor olvasatáról

rokon lapok

Őrség /linksite.hu/

konkurrens lapok

a lap leírása:

A Sindümúzeum közel 20 éve létezik valamilyen formában, az őrségi
Veleméren. Létrehozását az indokolta, hogy a veleméri Cserépmadár
szálláson nyaraló vendégek számára be tudjuk mutatni a portán és a
környező házakban fellelt múzeális értékű népi kulturális emlékeket -
közülük is a figyelemre leginkább méltó jeltörténeti vonatkozású
tárgyakat sindüket és fazekasedényeket.

A Sindümúzeum kezdetben virtuális múzeum volt, amely az interneten
volt csak jelen. Kivételes alkalmakkor, előzetes bejelentés esetén volt
csak látogatható egy alkalmi kiállítása. A kiállítási tárgyak inkább
csak egy honlapon voltak megtekinthetők, s csak évente egyszer, az
őrségi nyitott porták alkalmával fogadott rendszeresen látogatókat az
alkalomra berendezett ideiglenes kiállítási helyiségben. A porta
utcafrontján álló Boronaház átépítése tette aztán lehetővé, hogy a
Sindümúzeum állandó kiállítási helyiségre tegyen szert, ahol
lényegében korlátozás nélkül lehet fogadni az Őrségbe látogató,
vagy ott lakó érdeklődőket.

A nyári néprajzi táborok alkalmával fellelt és megvásárolt, többnyire
írástörténeti jelentőségű gyűjtemény őrségi (kisebb mértékben Vas
és Zala távolabbi vidékeiről származó) népi bútorokból, használati
tárgyakból (főleg cseréptárgyakból) áll. A gyűjtemény
különlegességét a mintegy kétszáz népi rajzos sindü (tetőcserép)
adja, amelyhez hasonló hazai múzeumainkban nem található.

A tárgyak bemutatására alkalmas épület (a Sindümúzeum) egyetlen
35 négyzetméteres helyiségének berendezése elkészült, de az
anyagi erõ szűkössége miatt még nem készültek el a szükséges
magyarázó feliratok, amelyek megvilágítják a tárgyak jelentőségét.
Ezeket a feliratok elkészítéséig is az internetre feltett rövid cikkekben
kívánjuk bemutatni. A jeln linkgyűjtemény ezeknek a cikkenek az
összefogására készült.

A Sindümúzeum tárgyainak bemutatására - állandó, fizetett
alkalmazott híján - jobbára csak elõzetes egyeztetés esetén van
lehetõségünk. A gazda távollétében azonban a szomszédok is meg
tudják mutatni a kiállítás anyagát. Régen dédelgetett tervünk vált
valóra azzal, hogy az épületet bõvíthettük, s hogy a kiállítási és egyéb
múzeumi tevékenység (restaurálás, dokumentálás, tárolás stb.)
kívánalmainak jobban megfelelő helyiségeket építhettünk fel és
rendezhettünk be. A múzeumi szabványoknak megfelelő
nyilvántartások megtervezése és elkészítése; az ismertetõ feliratok
megfogalmazása és elkészítése még hátra van. Ehhez szívesen
fogadjuk minden derék ember támogatását, legyen az pénz, tárgy,
munka, vagy jó szó.

Folyamatban van a szentgyörgyvölgyi tehénszobor pontos, múzeumi
hitelességű másolatának a beszerzése. Ezt a rendkívüli tudományos
jelentőségű 7500 éves szobrocskát 1995-ben ásta ki Bánffy Eszter
régész a szomszédos Szentgyörgyvölgyön. A rajta lévő székely betűs,
magyar nyelvű feliratot a Sindümúzeum gazdája, Varga Géza
írástörténész olvasta el. Az eredeti szobor ma a Magyar Nemzeti
Múzeum régészeti kiállításán látható; a remélhetőleg hamarosan
elkészülő hiteles másolat a Sindümúzeum egyik legbecsesebb
kiállítása tárgya lesz. A Nemzeti Múzeumtól eltérően a
Sindümúzeumban beszámolunk a lelet írástörténeti és őstörténeti
jelentőségéről is.

A Sindümúzeum környezete és tárgyainak egy része megismerhetõ a
www.tar.hu/cserepmadar honlapon, vagy Varga Géza: Mítoszok õre,
Velemér c. kötetébõl, amely az Írástörténeti Kutató Intézet
sorozatában jelent meg.

A Sindümúzeumot a nyári túristaszezonban Varga Géza írástörténész
mutatja be. Tel: (1)246-3127 (télen); mobil: 06(20) 5342780, e-mail:
cserepmadar@gmail.com.

Veleméri rajzos sindük

Az egyik sajátos népművészeti ágról, a rajzos tetőcserepekről alig
szerzett még tudomást a néprajztudomány. A körmendi múzeum 7
mintás cserepét leszámítva (amelyek között az 1800-as évek elejéről
származó példány is van) tudtommal a közgyűjteményekben nincs
hasonló, s Nagy Zoltán cikkein kívül a szakirodalomban sem hagytak
még nyomot. 1996 nyarán, majd azt követően az Írástörténeti
Kutatóintézet által évente szervezett nyári néprajzi táborok alkalmával
végzett kutatások során több különleges példányukra bukkantam. A
tetőcserepek (sindük) mind Veleméren készültek. A régi, házilagosan
égetett cserepek elsősorban a néhány, még megmaradt faházat
fedik, amelyek maradékát mostanában emészti el az idő. Kép- és
formaviláguk, technikai színvonaluk gyakorlott művészre vall:
agyagművességben jártas parasztemberek (helyi szóhasználattal:
gerencsérek) készítették őket.

A házépítő családok a tóka helyén ásott agyagból kiégették
maguknak a téglákat és cserepeket, de néha eladásra is termeltek.
Gödörházán, Magyarszombatfán, meg a közeli szlovéniai (a trianoni
rabló békében elcsatolt őrségi) falvakban ma is emlékeznek mintás
cserepekre, de ilyet már nem tudtak mutatni. Ezek díszítése általában
egy X volt. Ahol került pénz a tető megújítására, ott csak az emléke
maradt e sajátos művészetnek. A régi sindüt kidobták, tókák
gödrének feltöltésére, földutak javítására használták fel. A határsáv
és az elszegényedés miatt nem fejlesztett Veleméren, valamint a
szomszédos Szentgyörgyvölgyön és Gödörházán találtam csak
néhány mintás cserepet. Azonban a gödörházi példányok is
Velemérről kerültek oda.

Egy tetőátrakással foglalkozó szentgyörgyvölgyi mesterember szerint
van olyan jól égetett cserépkészlet a környéken, amelyik már a
harmadik házat szolgálja s ez alapján két-háromszáz évesre becsülte
a legöregebb cserepeket. Ezt támogatná, hogy a népi emlékezet
esetenként meglepően régi, építkezéssel kapcsolatos adatokat őriz.
A hetvenhárom éves szomszédasszonyom ma is tudja, hogy a száz
éves házát annak idején 40 000 téglából építették; hogy a téglapajta
építési költségeinek legnagyobb tétele a fugázás volt (nyilván a hozzá
felhasznált jobb minőségű anyag és a szakmunka igénybevétele
miatt); s hogy a falábakon álló pajtáján a cserepeket utoljára 1912-
ben rakták át.

Az említett két-háromszáz év igen korai időpont lenne, mert a
szalmatetőt a néprajzkutatók ismeretei szerint csak az 1800-as évek
végén váltotta fel a cseréptető divatja még Körmenden is.
Feltételezik, hogy előbb a városokban terjedt el ez a divat, s csak azt
követően jelent meg a falvakban. Feltehető ugyanakkor, hogy a
tetőváltás az ország különböző területein nem egyszerre kezdődött el.
Néhány cseréppel fedett épület (közöttük falusi templomok)
évszázadokkal korábban is volt már Magyarországon. A veleméri
gerencsér-hagyományok is siettethették ez időtálló tetőfedési szokás
meghonosodását a Belső Őrség falvaiban.

Az archaikusabb darabokon rovásjel párhuzamokkal rendelkező
szimbolikus rajzok vannak, de nincs évszám és a készítő neve sem
fért el rajtuk. Az alkotó számára szentségtörésnek tűnhetett saját
nevének megörökítése a vallásos jelentőségű ábrázoláson. Ha mégis
feljegyezték a nevüket, akkor e célra külön cserepeket használhattak.

Az újabb stílusúnak tűnő cserepeken évszámok, nevek, kezdőbetűk,
feliratok, vagy a naponta elkészített cserepek darabszámai jelennek
meg.

Az egyik sindün a környék népművészetének egyetlen
emberábrázolása található.

Csupán egy sindüminta került a hódfarkú cserép felső oldalára,
amelyik tehát nem a padlás, hanem a felhők felé fordul s csak az
égből volt látható. Egyszerű mintája a székely "b" rovásjellel, a
világközéppel azonosított Bél fiúisten szimbólumával megegyezik,
amelyet egyébként felülnézeti világmodellek belsejében látunk
megjelenni. Mivel az ég madarai mit sem törődnek a cserepekre írt
rovásjelekkel, arra gondolhatunk, hogy készítői a magyarok
rovásírást ismerő Istenének szánták őket. Ez az esőverte, égre néző
minta – ellentétben a többivel – nem domború, hanem belemélyed az
agyagba, s ezért az árok alja esőben vagy hóolvadáskor megtelhetett
vízzel. Ennek ellenére nem fagyott szét és jó állapotban maradt meg.

A kúpcserepeket szokásosan egy vagy több hullámvonallal
díszítették, de van zöldmázas kivitelű és néhány madárszoborral
díszített is Veleméren. Egy ilyen agyagmadár töredékeit őrzi Balogh
István Péter festőművész, egy másik elveszett madaras cserépről
pedig beszámoltak a szomszédok. E madarak talán az egykori
"rigászat" fénykorában kerültek a veleméri házak ormaira. A
századforduló és a második világháború között Budapesten jó pénzt
adtak a rigókért s az őrségi erdőkben egy ügyes ember naponta akár
száz darabot is megfoghatott közülük. Ehhez egy magányos fa
csúcsára, fából faragott és kifestett madarat erősítettek, alá pedig –
kalitkában – egy csalimadarat tettek. A csalimadár hangja a fára
csalta a többi rigót, akik az enyvvel bekent ágakra ragadván végül a
városi otthonok kalitkáiba kerültek.

A nehezen olvasható, alig látható és gyakran tükörképszerű feliratos
cserepek némelyikét aligha készítették az utókornak. Az archaikus
darabok az Isten számára készültek, az újabbak pedig a
sindükészítők szórakoztatására. A sindüvetők ezzel tették vidámabbá
a munkát. Azaz az újabb feliratokat nem az örökkévalóságnak
szánták, hanem a pillanatnak. Erről (és a feszített munkatempóról)
árulkodik e feliratok igénytelen külalakja, odavetettsége is. A
megmaradás lehetősége azonban a leírt szavaknak – mint például:
"Három kislány markot szed" – a pillanatnyi súlyát fokozta.

Monogramos cserepek áruvédjegyként, a számosak
számolócédulaként szolgálhattak.

Más esetekben azonban (s a kifejezetten szép és gondos kivitelezés
is ezt támasztja alá) az alkotójuk és a nagy munka emlékét örökítették
meg. Nyilván a házban lakó későbbi generációknak, a
leszármazottaknak szánva. Ennek megfelelően az A. J. monogram
néhai Antal János pajtájáról, Tóth Sándor neve pedig a Tóth ház
pajtájáról került elő.Tóth Sándor fazekasra Velemér mai lakói már alig
emlékeznek, az emlékezet felfrissítését e feliratos cserép tette
lehetővé. Egy gödörházi adatközlő említette, hogy a Tóth házban
valamikor egy fazekas élt. Vass Sándorné pedig, kedves 80 éves
szomszédasszonyom még emlékezett rá, hogy gyermekkorában az
édesanyja említett egy néhai "öreg gerencsér" -t, aki a szomszédban
lakott. Ő (Tóth Sándor) készíthette a bemutatott sindük többségét.

A padláson talált cserépkészítő sablon és az elbeszélések alapján a
sindükészítés technológiája a következő volt. Egy sindü nagyságú
deszkát fémszalaggal szegélyeztek olyan módon, hogy a fémszalag
pereme magasabban álljon, mint a deszka lapja. E lapra aztán kevés
homokot szórtak, majd agyagot préseltek bele. A mintába préselt
nyers agyaglemezt aztán homokozott felületre borították száradni,
majd kiégették. Az egyenetlen száradás miatt a nyers cserép közepe
felpúposodhatott, ez ellen a szélek alátámasztásával (a cserép
szélének a szomszéd cserépre rakásával) védekeztek. A jelek szerint
száradás közben néhány tyúk, macska vagy kutya is végigsétált a
képlékeny agyaglemezeken.

A rajzolatokat bemélyíthették a fába is – ilyen mintás sablon azonban
nem került elő. A rajzos cserepek előállítása esetenként sokkal
egyszerűbb is lehetett. Az ismétlődő homokszórás során ugyanis a
nedves homok olyan vastaggá vált a deszka felületén, hogy abba a
kéz ujjaival, vagy valamilyen eszközzel mintát lehetett rajzolni, amelyik
néhány következő sindün is megmaradt. Más cserepeken (például a
kúpcserepeken) a mintát belekarcolták a nyers cserépbe - ez volt a
munka befejező szakasza.