Linkgyűjtemény - Kozmács.István.linksite.hu

Kozmács.István.linksite.hu

előadás	életrajz	kritika	művek
		rokon lapok	konkurrens lapok

INGYENES
HIRDETÉS

1. számú hely

INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely

INGYENES
HIRDETÉS

2. számú hely

Kutatók éjszakája

Kozmács István adjunktus /u-szeged.hu/

A budapesti hun fibula Kozmács István által adott olvasatairól /tudós.virtus/
A szegedi párbeszéd visszhangja /tudós.virtus/
A Tarih-i Üngürüsz eltérő értékelése a szegedi párbeszéd során /tudós.virtus/
Hunfalvy pálfordulása /tudós.virtus/

Kozmács István a finnugrizmus legfontosabb célkitűzéséről /tudós.virtus/
Kozmács István a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról /tudós.virtus/
Közös-e a szár (király) szócsaládja a sumer, akkád és magyar nyelvben?
Válasz Kozmács István nyelvész hozzászólásaira (1)

művek

A tagadás változatai a permi nyelvekben

Kisebbségi nyelvhasználat - anyaország nélkül

rokon lapok

Bencsik András /linksite.hu/
Benkő Loránd /linksite.hu/
Drábik János /linksite.hu/
Erdélyi István /linksite.hu/
Götz László /linksite.hu/
Horváth Iván /linksite.hu/
Kiszely István /linksite.hu/

Mandics György /linksite.hu/
Monok István /linksite.hu/
Sipőcz Katalin /linksite.hu/
Szőcs Géza /linksite.hu/
Varga Csaba /linksite.hu/
Varga Géza /linksite.hu/
Vásáry István /linksite.hu/

konkurrens lapok

a lap leírása:

A szegedi párbeszéd különleges alkalma volt a finnugrisztika és a magamfajta autodidakták közötti eszmecserének. Legnagyobb eredménye a párbeszéd elkezdése volt.

A szegedi párbeszéd során a Finnugrisztika tanszék vendégeként diákok és néhány tanár előtt volt alkalmam beszámolni a szentgyörgyvölgyi tehénszobor és a budapesti hun jelvény olvasatáról. A beszámolóm nem sikerült tökéletesre, mert technikai okok miatt a magammal vitt képeket nem tudtam levetíteni, s mert az előadásomat a rendezők (előzetes megbeszélés szerint, a rendelkezésemre álló idő lejártával előadott) kérésére félbe kellett hagynom s a fejem is fájt - azaz nem volt igazi lehetőségem a kibontakozásra. A közönség ennek megfelelően nem is volt vevő ezekre az írásemlékekre. Mintha nem is mondtam volna semmit, annyi hatással sem voltam rájuk - ha jól ítéltem meg.

A hun jelvény olvasatát illető fejtegetéseimre azonban (amelyekhez korábban írásban hozzájutott) Kozmács István nyelvész érdemben válaszolt - amiért hálás vagyok neki. Sajnos a válasz vázlatát elveszítette, ezért azt az ígérete ellenére sem kaphattam meg tőle. Segíthetett volna a veszteségen, ha később készít és közread egy cikket a témában, de ez sem történt meg.

Ezért aztán nem is tudom pontosan idézni az általa mondottakat. Az első - ótürk - feloldásának a nyilvánvaló hibája annyira meghökkentett, hogy nem tudtam igazán figyelni a továbbiakra. Arra lestem, hogy feltehetek-e egy kérdést, de erre végül nem volt elegendő idő. Az előadások és konferenciák szokásos baja ez.

Reméltem, hogy a Szegeden felvetett kérdések további megvitatására lehetőségünk lesz; egyrészt a személyes találkozók folytatásával (ez azonban meglehetősen fárasztó és sok egyéb feltételtől is függ), másrészt a neten (aminek sok előnye van, mint azt látjuk ez esetben is). Ez az utóbbi valamelyest megvalósult, mert sikerült Kozmács Istvánnal néhány további szót váltanunk a felmerült kérdésekről. Kár, hogy ezek az ügy érdemét nem nagyon érintik, inkább személyesnek tűnnek, amit őszintén sajnálok.

Összességében mégis eredménynek tekinthetők; különösen, ha folytatódik az érdemi párbeszéd is.

A szegedi találkozó alkalmával Kozmács István volt az, aki vette a fáradságot és felkészült a budapesti hun jelvény és a rovásírás témaköréből és előadott egy saját elképzelést a hun felirat lehetséges megoldásáról.

Ez arra épült, hogy egy ilyen rövid felirat a világ bármely nyelvén elolvasható. Ezt az alapkoncepcióját sohasem tagadtam, vagy hallgattam el - már csak azért sem, mert nem tartom többnek a kérdés kikerülésére alkalmasnak vélt blöffnél. Kozmács István két, vagy három lehetséges olvasatot is felsorolt e tétel bizonyítására, azonban egyik sem volt hibátlan. Azaz - mint az várható volt - nem sikerült bizonyítania az állítását.

Arról nem is beszélve, hogy a jelvény nem csak abból a három jelből állt, amit Kozmács István megpróbált elolvasni. Volt ott ezeken kívül egy szójel és jelentést hordozott a jelvény alakja is - amit figyelembe véve további támpontot kap az értékelő, ha valóságos megértésére törekszik a múltnak.

A közönség persze - Kozmács István rokonszenves egyéniségének és gyakorlott előadóra valló stílusának köszönhetően - azt hihette, hogy most egy "dilettánst" mostak le a szeme láttára a porondról. Ez azonban csak a kérdést nem ismerők érzéki csalódása volt. Kozmács István az előadói tehetségével elvarázsolta és lenyűgözte a közönséget, amivel eltakarta a könnyen ellenőrizhető szakmai hibáját. Ha a közönség szembesül azzal, hogy milyen ótürk jeleket hasonlít a hun jelvény jeleihez, s milyenek az általam párhuzamba állított székely jelek, akkor könnyen kiderülhetett volna állításainak téves volta.

Ezt most - a középső jel vonatkozásában - beláthatja a nyájas olvasó is, amennyiben meg tudja számolni a párhuzamba állított jelek lábainak számát (1. ábra).

Ez azt jelenti, hogy a budapesti hun jelvény egyetlen jó olvasatát továbbra is én adtam elő, s az Kozmács István erőfeszítése ellenére máig sincs megcáfolva. Ez nem valami szubjektív érzés a részemről, mert - mint azt említettem volt - könnyen ellenőrizhető a dolog. Elegendő, ha valaki az 1. ábrán lévő egyszerű matematikai feladványt elvégzi, azaz meg tudja különböztetni egymástól a nullát, az egyet és a kettőt.

Nyilvánvaló, hogy Kozmács István tévedett és az előadói stílusának pallérozottságával, magabiztosságot sugallóan ironikus mosolyával megvezette a hallgatóságát.

Ez mit sem von le a tiszteletünkből, amit az olvasási kísérlet érdekében kifejtett munkájáért érzünk. Őszintén sajnálom, ha a hazug finnugrizmussal szemben általában kifejtett jogos kritikámat sértőnek érzi. Nem volt szándékomban a megbántása - amit alátámaszt, hogy egyetlen erősnek ítélhető jelzőm sem irányult személyesen ellene. Akinek nem inge, ne vegye magára!

Az azonban bizonyos, hogy a kellemetlen érzés természetes módon jelentkezik minden ember esetében, akit éppen lelepleznek. Ezt elkerülhette volna, ha komolyan veszi a feladatot és nem egy finnugrista blöff képviseletére vállalkozik, hanem a hun jelvény elolvasására.

Ami a finnugrisztika irodalmának ismeretét illeti, ott - talán ez sem meglepő - én maradtam alul, amit voltam bátor beismerni a közönség előtt.

A találkozóról virtus-cikkek sorában számoltam be, amelyekhez Kozmács István (Vuperi néven) hozzászólásokkal tisztelt meg, s azokat egy önálló virtus-cikkben össze is foglalta ( Vuperi összes hozzászólása http://www.virtus.hu/?id=user_comments&user_id=13262 ).

Ezek közül az elsőre válaszolok most.

1. ábra. Ez az az ábra, amelynek segítségével - némi matematikai készség birtokában - a nyájas olvasó eldöntheti, hogy ki képviselte az igazságot és ki a téveszmét Szegeden; ehhez csupán meg kell tudni különböztetni egymástól a jelek lábainak számát: a nullát, az egyet és a kettőt; felül a hun jelvény "a" betűje, alul balról jobbra a latin A betű (ehhez hasonlította a hun jelet Tomka Péter), a székely "a" betű (ehhez hasonlítottam én) és az ótürk "yk/ky" jel (Kozmács István ez utóbbit azonosította a hun jelvény jelével - tévesen)

***

Cikk:

A finnugrista jelforma-azonosítás a székely jelek esetében valamiért nem működik /tudós virtus/

***

Hozzászólás:

Varga Géza hamis állítása, hogy én "habozás és kétkedés nélkül" az ótürk jellel azonosítottam ezt a jelet. Éppen ellenkezőleg: azt állítottam, hogy ótürk írással is elolvasHATó. A fenti elemzés az állításomat nem cáfolja.

Varga Géza azt is elhallgatja, hogy ezt csak azért állítottam, hogy igazoljam: egy kellően rövid jelsort - ha van jelrendszer és nyelv - bármelyikkel eredményesen el lehet olvasni.

Amúgy, persze nem ferdít és nem hamisít: ezt csak a finnugristák teszik. Ő egyenes, nyílt és nem sérteget, ahogy ezt Szegeden a párbeszéd keretében maga mondta: nem helyes, ha egymást leszóljuk. Szerintem azóta ilyesmit csak tőle lehetett olvasni.

Erről ennyit.

Kozmács István

***

Válasz a fenti hozzászólásra:

Bátran elismerem, hogy Kozmács István habozhatott és kétkedhetett is a lelke legmélyén a saját jelazonosítását illetően. Azonban az is bizonyos, hogy az előadói tehetségével nem a saját állításával kapcsolatos kétségeit, hanem egy téveszmét képviselt meggyőzően a szegedi diákok és a tanártársai előtt. Ott lehengerlőnek tűnő magabiztossággal adta elő az én olvasatom vélt cáfolatát. Azaz a közönség úgy érezhette, hogy nem a saját olvasatában kételkedik igazán, hanem az enyémben.

Ha most azt szeretné elhitetni, hogy "habozva és kételkedve" adta elő a saját álláspontját, ezt - személyes résztvevőként - nem tudom alátámasztani. Lendületes volt és meggyőző - legalábbis, ami a személyes varázsát illeti.

Az írástörténeti szakmaiságot tekintve azonban nem volt meggyőző, ott alaposan melléfogott.

Hajlandó vagyok elismerni, hogy úgy fogalmazott, miszerint ótürk jelekkel is elolvasHATÓ ez a hun jelvény. Csakhogy ebben meg nem volt igaza, mert ótürk jelekkel nem olvasható el ez a felirat. Például azért, mert nem az általa látni vélt ótürk jelek vannak a hun jelvényen. Amit bárki könnyen ellenőrízni tud, aki - mint említettem volt - meg tudja különböztetni egymástól a nullát, az egyet és a kettőt.

A fenti cikkemnek ez a lényege; s nem az, hogy meggyőző lendületességgel, avagy kétségektől gyötörten adta-e elő a szakmailag megalapozatlan álláspontját Kozmács István. Ha most válaszolnom kellene erre a kérdésre, úgy foglalnám össze, hogy meggyőző erővel sugalta azt a hallgatóságnak, miszerint a jelvény elolvasható ótürk jelekkel is - ennek azonban nem volt semmi köze a valósághoz.

Kozmács István nem volt hajlandó ezt a feloldását tudományos igényű cikkben közzétenni (talán azért, mert tartott a tudós társadalom kritikájától). Ennek fényében nem érzem hitelesnek a csúsztatásról és ferdítésről általa rólam írtakat. Nem én, hanem ő képviselte a téves álláspontot, s erről a téveszméjéről - a számára pozitív közönségvisszhang alapján - sikerült meggyőznie a hallgatóságát is (de ez csak a közönség megtévesztettségéről tanúskodik - amit bárki ellenőrízhet az 1. ábra segítségével).

A cikkemnek nem az a célja, hogy személyeskedésbe vezessen egy szakmai vitát, de leszögezem, hogy kettőnk közül nem én képviseltem téveszmét s nem én tévesztettem meg a közönséget. Amit könnyen ellenőrízhet bárki, ha - mint arról már esett szó - meg tudja különböztetni egymástól a nullát, az egyet és a kettőt.

A feladat csupán annyi, hogy számoljuk meg, hány lába is van az ábrán sorakozó jeleknek. Mert meg kellene tudni különböztetni a nullát, az egyet és a kettőt még egy nyelvésznek is. Szerintem az csúsztat és ferdít, aki ezeket összetéveszti. De ennek sem a személyes vonzata a fontos, hanem a szakmai.

Azaz a hun jelvényen nem ótürk jel van, hanem székely. Legyen bárkinek meggyőzőbb az előadói tehetsége az enyémnél.

Annyit azonban hozzátennék, hogy a valóságos világban néha előfordul, hogy aki megtéveszti a közönséget, az igényli hozzá a becsületrendet és a fair play díjat is. Ezt azonban ne tekintsük jogos igénynek!

Varga Géza írástörténész