INGYENES
HIRDETÉS
5. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
9. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
13. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
15. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
19. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
21. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
23. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
25. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
27. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
29. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
31. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
33. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
35. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
2. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
6. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
8. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
10. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
12. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
14. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
18. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
20. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
22. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
24. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
26. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
28. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
30. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
32. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
34. számú hely
INGYENES
HIRDETÉS
36. számú hely
Ásványi nyersanyag bányászat /internettudakozo.hu/
Ásványi nyersanyagok /uni-miskolc.hu/
Építőanyag /linksite.hu/
Építőanyag /tlap.hu/
Építőanyag /üzleti info.hu/
Mérgező anyagok /lap.hu/
Nyersanyag bróker /nyersanyagbroker.hu/
Nyersanyag piac /wordpress.com/
Nyersanyaghasznosítás /valueclick.hu/
Nyersanyagok (ipari és élelmiszeripari) /barentz.hu/
Szilárd ásványi nyersanyag /mbfh.hu/
Államadósság /hvg.hu/
Államadósság /mfor.hu/
Államadósság mindhalálig /virtus.hu/
Pénzkibocsátás magánkézben: államadósság /virtus.hu/
Államháztartás /enc.hu/
Államháztartás /wikipedia/
Áru és szolgáltatás kategória (hirdetési portál) /netpark.hu/linkkatalogus/
Áru és termék börze adatlap (Somogy) /skik.hu/
Áru magyar eredete /internetdetektiv.hu/
Áru származási bizonyítvány hitelesítése /hbkik.hu/
Árupiac /mimi.hu/
Árupiac /u-szeged.hu/
Árutőzsde /lap.hu/
Árutőzsdei áruk listája /wikipedia/
Barokk áruk forgalmazói /barokk.lap.hu/
Dió, mint áru /diótermesztés.lap.hu/
Élelmiszer áru /házhoz visszük.hu/
Építőanyag, építőipar linkgyűjtemény /web-directory.hu/
Használt áruk linkgyűjtemény /extra.hu/
Háztartási cikkek /linkunderground.hu/
Kiváló áruk fóruma /fórum.index.hu/
Leértékelt áru /adidas sportbolt.hu/
Leértékelt áru /linkgyűjtő.info/
Leértékelt áru cseréje /jogi fórum.hu/
Leértékelt áruk boltja /leértékelve.hu/
Magyar áru (webáruházak linkjei) /e vásárlás.hu/
Magyar áruk védelme /fn.hu/
Magyar cég, magyar áru /hazai cég hazai termékei.hupont.hu/
Magyar termék /lap.hu/
Magyar termékek (termékjegyzék) /magyar-termekek.hu/
Olcsó árut a szociális boltból /szon.hu/
Olcsó is, egyedi is a turkálós áru /szon.hu/
Szexuális áru /wikipedia/
Túlméretes áru fuvarozás /lap.hu/
Vegyi áru /linkgyűjtő.info/
Veszélyes áru raktárlogisztika (könyvajánló) /tranzit online.eu/
Veszélyes áru szállítás /kozlekedesbiztonsag.lap.hu/
Veszélyes áru szállítási dokumentációja /tranzit online.eu/
Veszélyes áru ügyintéző /mlbkt.hu/
Veszélyes áruk csomagolása /dunapack.hu/
Veszélyes áruk szállítása /wikipedia/
Veszélyes áruk szállítása és tárolása /officetipp.hu/
Virtuális áru nem áru? /webisztan.blog.hu/
Bank /linkcenter.hu/
Bank /weblink.hu/
Bankbetét /lap.hu/
Bankbiztonság /lap.hu/
Banki hitel /banki hitel.hu/
Banki hitel /hitel-center.com/
Budapesti hitel központ
Hitel és Lizing Centrum /hiteleslizing.hu/
Jegybank /infodoboz.com/
Jegybank /mimi.hu/
Jegybank /mnb.hu/
Kereskedelmi bank /wikipedia/
Bányászat /lap.hu/
Bányászat /magyar tudakozó.hu/
Geológusok /lap.hu/
Márvány /lapozz.hu/
Cégalapítás Romániában /cégalapitások.extra.hu/
Végelszámolás /végelszámolás.com/
Cégjegyzék /euroweb.hu/
Cégtaláló /cégtaláló.hu/
Cégtár /lap.hu/
ISO minősített cégek címjegyzéke /imcc.hu/
Országos cégtudakozó /oct.hu/
Tudakozóbank /tudakozóbank.hu/
A napenergia felhasználás előnyei /impulzus.ro/
Alternatív energia: az ozmózis energia /blogspot.com/
Alternatív energia /blogspot.com/
Alternatív energia /link-gyűjtemény.extra.hu/
Alternatív energiaforrások /nap-kollektor.hu/
Atomenergia /linksite.hu/
Energetika és energiagazdálkodás /linklap.eu/
Energia /hasznos oldalak.com/
Energia /lap.hu/
Energia /lapozz.hu/
Energia /linksite.hu/
Energia /tlap.hu/
Energia és vízellátás /magyar tudakozó.hu/
Hőszivattyú /foek.hu/
Magyar Energia Hivatal /gov.hu/
Megújuló energiaforrások /managenergy.net/
Nap - energia - építészet /épitész fórum.hu/
Napelem /wikipedia/
Olajipar /lap.hu/
Szélből áram /fókusz.info/
Villamos energia megtakarítás /linklap.eu/
Villamos energia szolgáltatás /linkweb.hu/
Villamosenergia /euinfobank.hu/
Villamosenergia és gáz /kiadványfigyelő) /greenfo.hu/
Zöld energia Magyarországon /agrotrend.hu/
Bankszámla /lap.hu/
Befektetés /lap.hu/
Cégjog /lap.hu/
E-gazdaság.com
Értékelemzés /lap.hu/
Értékpapír /lap.hu/
Gazdaság /magyarhirlap.hu/
Követeléskezelés /lap.hu/
Közgazdász /lap.hu/
Pénzkeresés /lap.hu/
Üzlet /lap.hu/
Vállalkozás /lap.hu/
Fidesz újság /fideszujsag.virtus.hu/
Gépipar /hangya.info/
Gépipar /hangya.info/
Gépipar /hungarian-web.hu/
Gépipar /lap.hu/
Gépipar /link commando.info/
Gépipar /linkboy.info/
Gépipar /linkcsomó.info/
Gépipar /linkgyűjtemény.com/
Gépipar (linkkatalógus) /relinks.co.cc/
Gépipar /linkrank.info/
Gépipar (linktár) /goenitz.com/
Gépipar (linktár) /keresi.hu/
Gépipar /sopron.biz/
Gépipar /wikipedia/
Gazdaság /hírstart.hu/
Gazdaság /magyar hírlap.hu/
Gazdaság /metro.hu/
Gazdaság és pénzügy (EU Tanács)
Gazdasági hírek /MNO/
Gazdasági hírek /figyelőnet/
Gazdasági hírek /Hír tv/
Gazdasági hírek /hírkereső/
Gazdasági hírek /index.hu/
Pénzközpont /figyelőnet/
Gázipar /lap.hu/
Áru származási bizonyítvány hitelesítése /hbkik.hu/
Cégjog /lap.hu/
Leértékelt áru cseréje /jogi fórum.hu/
Vásárlási feltételek /optimista klub.hu/
Végelszámolás /végelszámolás.com/
Internetes kereskedelem (MLM rendszer) /capicon boltod.hupont.hu/
Kereskedelem /wikipedia/
Polc (Dexion-Salgó) /buba dexion polc.hu/
Vásárlás /linksite.hu/
Webáruház /linksite.hu/
Globalizáció /lap.hu/
Mezőgazdaság /lap.hu/
Növények /wyw.hu/
Építőipar /wyw.hu/
Gazdasági kiadványok /lap.hu/
Nemzetközi áruszállítási engedély (rendelet)
Szállítás /lapozz.hu/
Veszélyes áru szállítás /kozlekedesbiztonsag.lap.hu/
Lakáshitel /lakáshitel-pont.com/
Látogatószerzés a neten /látogatószerzés.hu/
Polc (Dexion-Salgó) /buba dexion polc.hu/
Szolgáltatás /linksite.hu/
Szolgáltatás és áru kategória (hirdetési portál) /netpark.hu/linkkatalogus/
Föld Egyesület
Munka /lap.hu/
Természeti erőforrások
Termőföld /lap.hu/
Tőke /mimi.hu/
Cégvezető fórum /adócsökkentés.com/
Lépéselőny Virtuális Irodaház
Üzlet /linktár.hu/
Eu vállalkozás /lap.hu/
Gazdaság /wyw.hu/
Üzlet (Business) /dmoz.org/
személyes jólétünk függ az egyéni és a közösségi gazdasági helyzet
alakulásától, hanem világháborúk is robbantak ki a közelmúltban, a
jelenben pedig alig érthető válságok szakadtak ránk - pedig
köztudott, hogy a bronzkor óta az ember több haszon előállítására
képes, mint amennyi a saját eltartásához szükséges. A modern totális
állam a gazdasági élet irányításával rákényszerítheti a családokat az
abortuszra, áron alul felvásárolhatja a földjeinket, lebontathatja a
munkahelyeinket és kénye-kedve szerint pusztasággá változtathatja,
majd kisajátíthatja és új tulajdonosoknak ajándékozhatja
Magyarországot.
A gazdaság általában használt fogalmai a pénz, az áru, az üzleti és a
gazdasági szektor, az államháztartás, infláció, deficit, magántőke,
nemzeti jövedelem, közszféra és társai. Ez a lap a közöttük való
eligazodást kívánja segíteni.
Mikro- és makroökonómia
Az 1930-as évek előtt gyakorlatilag nem vált szét a mikro- és
makroökonómia. Előzőleg a közgazdasági elemzések az egyes
vállalatokra, vagy árupiacokra korlátozódtak. Ezt követően, az ekkor
kibontakozó nagy gazdasági világválság hatására kezdtek szélesebb
területeket átfogó nemzetgazdasági és világgazdasági kérdések
elemzésébe. Vizsgálták az üzleti ciklusok következményeként fellépő
munkanélküliséget és inflációt, valamint ezek összefüggéseit a fiskális
és a monetáris politikával.
Gazdasági szektorok.
A különböző típusú gazdaságokban négy különböző gazdasági
szektor létezik:
- Az első és a közgazdászok számára a legfontosabb gazdasági
szektor az üzleti magánszektor, amely a magántulajdonra épül és
profitérdekelt.
- Második gazdasági szektor a közszféra, amely elsősorban az állami
tulajdonon, másodsorban önkormányzati és szövetkezeti tulajdonon
alapszik és a köz- illetve közérdekű szolgáltatásokat nyújtja.
- A harmadik gazdasági szektor a szociális gazdaság, amely a
közösségi, az önkéntes és a vállalkozási tevékenységek széles
skáláját foglalja magába.
- A negyedik gazdasági ágazat az „informális szektor”, amelyben
informális cserék valósulnak meg családokon, illetve baráti körön
belül.
Gazdaságelmélet.
Az utóbbi évszázad egyik legnagyobb hatású gazdaságelméletét Marx
Károly dolgozta ki. Szerinte a kapitalista gazdaságot jellemző alapvető
és uralkodó viszony az áruviszony.
Az áru egyrészt fizikai tárgy szükségletkielégítésre alkalmas
tulajdonságokkal (azaz használati érték), másrészt pénzre vagy másik
árura elcserélhető dolog (azaz csereérték). A csereérték feltételez
egy közösségi viszonyt, azaz társadalmi megegyezést.
Az áru tulajdonosa kizárhatja, vagy korlátozhatja a nem
tulajdonosokat az áru hasznosításából s ezt a magántulajdonon
alapuló társadalom természetesnek tekinti. Hasonló korlátozás
következik abból is, hogy a természetben is fellehető javak eloszlása
nem egyenletes, az egyik helyen bőség, a másik helyen szükség
mutatkozik bizonyos javakból.
A kereskedelemben az áruból pénz lesz, a pénzből pedig ismét áru. A
pénz ugyanabban a gazdasági körforgásban kering, amelyikbe a
termelés után belépnek és amelyikből a végső fogyasztás előtt
kilépnek az áruk.
A termelés és a fogyasztás nem közvetlenül kapcsolódik össze, mert
a szükségletek és a kapacitások összehangolása a piac
közvetítésével történik. A tekintetben, hogy a piac jó dolog-e, avagy
sem, a vélemények megoszlanak.
A liberális közgazdászok elismerik, hogy a piacon keresztül történő
összehangolás nem tökéletes. Azonban az álláspontjuk szerint
- Még mindig jobb a piac szabályozó szerepe, mint bármely más,
rendelkezésre álló alternatíva. Ilyen lehetne például a tervgazdaság
vagy az állami beavatkozás.
- A piac hibái végső esetben korrigálhatók például a fentebb említett
állami beavatkozással, vagy a piaci szereplők megállapodásaival.
- A liberális közgazdászok szerint a piac hosszú távon mindenképpen
létrehozza az összhangot, azaz kialakul a harmónia.
Marx szokásos kritikája szerint ha a termelés piacra történik, akkor
nem a használati érték előállítása motiválja a termelőt, hanem az,
hogy könnyen és drágán értékesíthesse az általa termelt árut. A
fogyasztó pedig arra törekszik, hogy minél olcsóbban jusson
használati értékhez (az áruhoz). Ilyen körülmények között a termelést
nem az érték, hanem a csereérték növelése motiválja és hajtja előre.
***
Új Trianon a láthatáron?
Ausztriában hétszázezer hektár magyar földről tudják, hogy osztrák
"tulajdonba" került, sőt más államok polgárai (angolok, skótok, írek,
németek, hollandok, olaszok, franciák, arabok, izraeliek stb.) is
"szereztek" a földjeinkből, legalább egymillió hektárnyi –
hárommegyényi – termőföld felett elveszítette az irányítást a
magyarság. A szerzés spekulációs célokkal zajlott, hiszen a
befektetés 10-15 év alatt megszázszorozódott, és várhatóan az
előttünk álló évtizedben még háromszorosára-tízszeresére is
növekedhet a föld ára Magyarországon. Az érdeklődés a kilencvenes
évek elején-közepén, a kárpótlás időszakában ébredt fel, akkor egy
hektár osztrák föld áráért száz hektárt is lehetett "szerezni"
Magyarországon. A helybeli parasztok elől a meghatalmazásokkal
felruházott ügyvédek és egyéb kétes elemek felvásárolták a földeket.
Hiába tiltakoztunk ellene.
A kiskapukat kereső hazai ügyvédek és a működésüket eltűrő
hatóságok akkor megkezdték Magyarország kiárusítását, amely még
most is zavartalanul tart. A földtörvény mindeddig kizárta a
külföldieket és a jogi személyeket a tulajdonszerzésből. Aktív
szervezetek és a magyar nép földszeretete miatt kialakult közszellem
lehetetlenné tette e korlátozás feloldását, veszélyérzetünk ezen a
területen tizenkét éve még hibátlanul működött. Az akkori
agrárminiszter között és közöttem kirobbant vitához a Kisalföld című
újságba tömegével érkeztek hozzászólások a korlátozások
fenntartása mellett, és egyetlen sem ellene.
Ballib kormányok többször próbálták feloldani a társaságok
tulajdonszerzési korlátozását, ez a külföldiek előtt a nagykaput
nyitotta volna meg, mert hiszen a társaságokat a tulajdonos alapján
tilos megkülönböztetni. Ebben a helyzetben Franz Schmidt uniós
polgár nem, de az egyszemélyes tulajdonában álló Franz Schmidt Kft.
(székhely: valahol Magyarország) már vásárolhatott volna földet
nálunk. A nagy értéket nagyon kell védeni, mert sokan el akarják
orozni. Ez a helyzet a magyar földdel is! Kollaboráns ügyvédek
legalább tizennégy "zsebszerződéstípust" és egyéb technikákat
ötlöttek ki az illegális "tulajdonlás" legalizálására. Még fiktív
szerződéssel a zsebben tartott nepperek és haldoklókkal jutalékért
aláíratott öröklési szerződések is részei ezeknek a technikáknak.
Méltányos lenne szégyenlistára tenni a "hazát áruló" ügyvédeket,
irodákat, neppereket, hivatali ügyintézőket, helytartókat. Az illegális
"tulajdonlást" legtöbbször legális földhasználat fedi, vagyis a
"zsebszerződéssel" megvett földet külföldiek társaságai bérlik vissza.
Ezen a csatornán keresztül szépen csorognak feléjük a
Magyarországot megillető támogatásokból – egymillió hektárral
számolva ez nagyon sok pénz.
Sokan azt gondolják, hogy a kialakult termőföld-tulajdonlási szerkezet
nem változhat – nekem az a meggyőződésem, hogy így nem
maradhat! Egyetlen illegális "tulajdont" megszerzett ügyeskedő sem
lehet nyugodt afelől, hogy a tranzakció biztosan sikeres és
visszavonhatatlanul végleges. Sőt, még semmi nem veszett el. Az
egyes "tulajdonszerzési" technikákra kamaránk kidolgozta a
törvényes állapot helyreállítására alkalmas, a jogállami normákat
tisztelő eljárásokat. Ezek eredményességét új jogszabályok, nem
kótyavetyére szervezett földalap és más szervezetek segíthetik, de a
legfontosabb az állam valódi szándéka. A "visszaszerzett" földet
nemzeti közmegegyezéssel született birtokpolitika szerint kell
hasznosítani. Az idő sürget: 2011-ben az aláírt csatlakozási
szerződés értelmében el kell(ene) törölni a külföldiek földszerzési
korlátozásait. Hogy legyen elég időnk a rendezésre, a kormánynak
kezdeményezni kellene a 2011-es határidő kitolását három évvel,
amire a csatlakozási szerződés értelmében van is lehetőségünk.
Indokaink ugyanazok, mint voltak, sőt: gazdáink még inkább
kiszolgáltatottak a tőkeerős külföldiekkel szemben, nem utolsósorban
a gazdasági válság következtében.
Az "úgy sem mennek bele" vélekedés kishitűségre vall. A sikeres
fellépésre példa a génmódosított kukorica kitiltása hazánkból, amivel
a (fertőző) áru szabad mozgását gátolhatjuk.
Második lépésként kezdeményezni kellene a diszkriminatív
csatlakozási szerződés módosítását. A velünk együtt csatlakozott
Máltának például engedélyezték a termőföld szerzésének
korlátozását az idők végezetéig, nekünk viszont nem, mert
esetünkben a termőföldet a tőke szabad áramlása feltételeinek
megfelelően kezelték.
Ha nem megy a megegyezés, akkor Magyarország szálljon perbe
érdekeiért, még az elmarasztalást is megkockáztatva! Mert "a haza
nem eladó." Földünk hatalmas érték, mindent megad, amit a jövő
igényel. A klímaváltozással – bár a földspekulációt szolgálva az
ellenkezőjéről akarnak meggyőzni bennünket – földünk még fel is fog
értékelődni, hiszen a biológiai létezés stratégiai elemeit nyújtja:
élelmiszert, megújuló energiát és sok ivóvizet.
Rendezési igényünk nem nacionalizmus, de ez a föld a magyaroké. A
gazda és a föld nélkül nem épülhet fel a vidék Magyarországa!
Eredeti forrás: Roszík Péter, c. egyetemi docens, a Győr-Moson-
Sopron Megyei Agrárkamara elnöke
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/roszik_peteruj_trianon_a_lathat
aron.html
***
Megválaszol Bokrosnak a Jobbik
A multinacionális vállalatok szerepe a magyar gazdaságban - a
Jobbik Gazdasági Kabinetjének válasza Bokros levelére
Volner János
A választások közeledtével egyre több és hevesebb támadás éri a
Jobbikot nemzeti érdekeket érvényesítő politikai törekvései miatt.
Legutóbb éppen a magyar lakosságot sújtó, a megszorításokon
alapuló politika egyik élharcosa, Bokros Lajos a Vona Gáborhoz írt
nyílt levelében úgy fogalmazta meg saját képzelgéseit, mintha azok a
Jobbik gazdaságpolitikai programjának részei lennének.
Bokros hatásvadász írása szerint a Jobbik az összes multinacionális
vállalatot „el akarja kergetni” Magyarországról, holott azok úgymond
„oroszlánrészt vállaltak a munkahelyteremtésben”. A levél hasonló
részeit olvasván a hazai gazdaság főbb sarokszámait jól ismerő
olvasókat nehezen múló nevetés kerülgette, de mivel nem
mindenkinek az a kedvenc foglalatossága, hogy ilyen adatokat
tanulmányozzon, igyekszünk a lehetőségekhez mérten olvasmányos
és közérthető formában megvilágítani a multinacionális vállalatok
hazai szerepét.
Mivel a Jobbik egyelőre – de már nem sokáig – országgyűlésen kívüli
párt, kénytelenek vagyunk a nyilvánosságra hozott, a legtöbbször
jelentős mértékben manipulált statisztikai adatokból dolgozni, holott a
legfontosabb fejezeteket gyakran üzleti titokká minősített, a
nyilvánosság elől elzárt szerződések tartalmazzák. A multinacionális
vállalatok magyar gazdaságban betöltött szerepének
megvilágításához – némi forráskritika mellett – többek között az APEH
és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közös kiadványát
használjuk fel, mely a 2008. évre vonatkozó adóbevallások alapján
átfogó képet nyújt a 100 legnagyobb magyarországi vállalat és az 50
legnagyobb magyarországi pénzintézet foglalkoztatásban és
adófizetésben betöltött szerepéről. A kiadvány ajánlása szerint
fontosnak érzi annak bemutatását, hogy „kik azok a gazdálkodók,
akik tevékenységükkel a magyar gazdaság teljesítményéhez és a
közösségi kiadások forrásának megteremtéséhez, a költségvetés
bevételeihez jelentős mértékben hozzájárultak”. Ez már csak azért is
érdekes, mert a vizsgálódás alapját a kiemelt adónemekből (általános
forgalmi adó, személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás,
társadalombiztosítási járulék, társasági adó) befolyó adóbevételek
adják, márpedig ezeket az adónemeket jórészt nem a vállalatok,
hanem a magyar magánszemélyek fizetik!
Nézzük például a 150 nagyvállalat által teljesített adóbefizetések nem
kevesebb, mint 40%-át kitevő áfát. Akkor, amikor elmegyünk
vásárolni, nem csak a termék nettó árát fizetjük meg, hanem az azt
terhelő áfa összegét is. A számlát kiállító cég gyakorlatilag nem tesz
egyebet, mint ezt az általunk kifizetett adófajtát az állam felé
továbbítja. Ennek ismeretében rendkívül furcsának találjuk, hogy
Szikora János, a Magyar Köztársaság Adóhivatalának elnöke képes
az általunk megfizetett adókat a nagyvállalatok nagylelkű
adományaként feltüntetni, de Parragh László, a Magyar Kereskedelmi
és Iparkamara elnöke szintén a nevét adta ehhez a legalapvetőbb
szakmai követelményeket is figyelmen kívül hagyó, még a laikusok
által is megmosolyogtatónak tartott megközelítéshez. És – ez már-már
hihetetlen - a mondanivalójukat a kiadvány 58. oldalán első konkrét
példaként az egyik, a hazai piacot lerabló, a magyar lakosságtól
szerzett a profitját külföldre továbbító kereskedelmi multi, az Auchan
vezetőjével készített egész oldalas interjúval támasztják alá.
A hasonló esetek tömkelegét elnézve talán érthető, miért vallja azt a
Jobbik, hogy hazánkon csak radikális változtatásokkal lehet segíteni.
Van azonban a nagyvállalatok hazai gazdaságban betöltött szerepét
a mi zsebünkből származó áfa befizetések révén 40%-kal felértékelő,
nyilvánvalóan manipulatív csúsztatáson kívül sokkal fontosabb
módszertani kérdés is. Először is ki kell jelentenünk, hogy a
magyarországi közjóhoz történő hozzájárulást tekintjük a gazdasági
szerepvállalás szempontjából irányadónak az eddigi, erősen etatista
felfogást tükröző, elsősorban az állami bevételek teljesülését szem
előtt tartó megközelítés helyett. A közjóhoz pedig elsősorban az
értékteremtő munka, azaz a foglalkoztatás révén járulunk hozzá.
Addig ugyanis, amíg a magyar állam a GDP 50%-át osztja el a régiós
átlagot jelentő 40%-kal szemben, addig nem az állami bevételek
túlságosan alacsony aránya a magyar gazdaság fő problémája,
hanem az, hogy az elmúlt 20 év nemzeti érdekeket figyelmen kívül
hagyó politikájának következtében hazánkban a szükségesnél 1,5
millióval kevesebb munkahely van az ideális 5,5 milliónál. Ezt az
alapigazságot a pártok közül csak a Jobbik ismerte fel és igyekezett
érvényesíteni, két nagy ellenfele, az MSZP és a Fidesz ezzel
szemben, egymást demagóg ígéretekben túllicitálva próbálta elnyerni
a megtévesztett választópolgárok bizalmát (ennek betetőzéseként
kampányolt Orbán Viktor a 14. havi nyugdíj ígéretével).
Akad persze egy másik, sokkal kézenfekvőbb oka is annak, miért
elsősorban az állami bevételekre koncentrálja figyelmét a jelenlegi
politikai elit: lenyúlni ugyanis csak az államkasszába kerülő bevételt
lehet... Az igazság azonban még akkor is nyilvánvalóvá válik, ha
elfogadjuk az erősen kozmetikázott, a valós közteherviselés
sarokszámait meghamisító koncepciót. Nézzük a legfontosabb adatok
közül elsőként azt, kik és milyen mértékben javítják a hazai
foglalkoztatási helyzetet. A 3,9 millió magyarországi foglalkoztatottból
a 100 legnagyobb magyarországi vállalat mindössze 248 565
részére, azaz az összes magyarországi foglalkoztatott mindössze 6%-
ának biztosít munkát, ám azt még a kiadvány készítői is kijelentik,
hogy a „legtöbb dolgozót a kereskedelmi, a személyszállítási és a
postai szolgáltatást végzők foglalkoztatják”. Azaz csupa olyan cég,
amely a magyar piacról, tehát belőlünk, a pénzünkből él. A két
legnagyobb foglalkoztató nem is multi, hanem állami vállalat: a
Magyar Posta 35 973, a MÁV pedig 20 566 embert foglalkoztat. A
foglalkoztatási lista harmadik helyezettje a magyar piacot szlovák
tejjel és vizezett húsipari termékekkel elárasztó multi, a Tesco 20 179
embert foglalkoztat. Tegyük hozzá: egyes számítások szerint
áldásosnak nehezen nevezhető tevékenységével legalább háromszor
annyi magyar munkahelyet szüntetett meg a mezőgazdaságban és a
kereskedelemben, mint amennyit jelenleg működtet, társasági adót
pedig a kiadvány szerint tavaly sem fizetett. De ne feledkezzünk meg
a Bokros Lajos által kiemelt két nagyvállalatról sem: az Audi tavaly
5939 főt foglalkoztatott, a Siemenset pedig nem is láthatjuk a 100
legnagyobb vállalat listáján, feltehetően azért, mert nem járult hozzá
adatai közléséhez. És mielőtt még tovább mennénk, fel kell
ébresztenünk Bokros Lajost is lázálmából: a Jobbiknak soha nem állt
szándékában az Audihoz hasonló zöldmezős termelő beruházásokat
megvalósító multinacionális vállalatokat távozásra kényszeríteni,
amennyiben azok a nemzeti érdekeinkkel egybeeső gyakorlatot
folytattak és a hatályos magyar törvények tiszteletben tartásával
működtek. Reméljük, a jövőben mind az MDF által elkövetett
ferencvárosi választási csaláshoz hasonló, a Jobbik jóvoltából
kudarcba fulladt kísérletektől, mind pedig a hasonlóan piszkos
kommunikációs trükköktől távol tartja magát az MDF összes
politikusa. Mivel azonban ismerjük a mondást: „madarat tolláról,
embert barátjáról”, különösebb illúzióink természetesen nincsenek.
Ám nem csak Bokros eddigi gazdasági ámokfutását, hanem
észjárását is jól ismerjük, előre tudjuk azt is, hogy – miután az
álláspontját nevetségessé tevő adatokkal szembesült – mire fog
hivatkozni: arra, milyen sok magyar embernek adnak munkát a
multinacionális vállalatok a beszállítóik révén. Ezt is könnyen
cáfolhatjuk: a Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóság a termelő
szektor helyzetét értékelve rámutatott: „Hazánkban a külföldi
tulajdonú multinacionális vállalatok ritkán veszik igénybe a hazai
beszállítókat, a termelési inputokat külföldről szerzik be”. A Bokros
által példaként említett nagyvállalatról az iparági adatok nagy
részletességű gyűjtésével foglalkozó Supply Chain Monitor így ír az
Audi hazai beszállítóiról: „A német tulajdonú Audi esetében a
beszállítói arány nem éri el a 10 százalékot”.
Az összkép akkor sem változik, ha a multinacionális vállalatok
adózásban betöltött szerepét nézzük. A fent említett, kiemelt
adónemekből befolyó adóbevételeknél is azokat a nagyvállalatokat
találhatjuk a lista legelején, amelyek alapvetően a magyar
lakosságból élnek és a tőlünk származó bevételeikből fizetnek adót.
Óriási, alapvetően a lakosságtól származó, 277 milliárd forintot
meghaladó áfabevételének köszönhetően a MOL toronymagasan
vezeti a mezőnyt. A lista további helyein gázkereskedelmi cég
(Panrusgáz), távközlési vállalat (Magyar Telekom), az előző
bekezdésben említett vállalatok (MÁV, Magyar Posta, Tesco), majd
ismét egy gázkereskedelmi cég (Emfesz), a Paksi Atomerőmű és egy
mobiltelefon szolgáltató cég (Pannon GSM) áll (a lista 9. helyezettje
nem járult hozzá adatainak közléséhez).
A részletes adatokat tanulmányozva a Bokros által tipikus példaként
említett zöldmezős termelő beruházást megvalósító multikról
kijelenthető, hogy sem a hazai foglalkoztatásban, sem pedig az
adóbevételek alakulásában nem játszanak jelentős nemzetgazdasági
szerepet. Az adatok egyértelműen bizonyítják: a 100 legnagyobb
vállalat a hazai foglalkoztatottak mindössze 6%-ának ad munkát, a
3,9 millió alkalmazottból mindössze 248 565-en dolgoztak náluk. De
még ezeknek a munkahelyeknek a többsége is nagy állami
vállalatoknál vagy olyan kereskedelmi, szolgáltató multiknál található,
melyek a magyar piac megszerzését követően, a saját pénzszivattyúik
kiszolgálására működtetnek nálunk kisszámú személyzetet.
Hogy ne maradjon titokban, kikre is gondolunk: a Tescóhoz hasonló
kereskedelmi multik mellett elsősorban azokra a – fejlett világban
stratégiai cégekként kezelt, ezért idegen kézbe soha nem adott –
áramszolgáltató és erőmű-vállalatokra, melyek a magyar állam által
privatizációs szerződésekben garantált 7-8%-os eszközarányos profit
biztosítása mellett éppen az akkor kormányzó Bokros Lajosék adtak
külföldi tulajdonba. Ezekután éppen a nemzeti javak
elkótyavetyélésében élen járó Bokros titulálja Vona Gábort nemzet-
és társadalomellenesnek...
A fenti tényadatokat ismerve egyetérthetünk-e tehát azzal a
kijelentéssel, hogy „a külföldi tulajdonosok által birtokolt gazdasági
szegmens egyes közterhekből nem arányosan veszi ki a részét”?
Egyértelműen, ám mielőtt még a Bokros-hívők e kijelentést olvasva
demagóg szélsőjobboldali politizálást vizionálnának, ki kell
ábrándítanom őket: az idézet az Állami Számvevőszék 2007. októberi
értékelő tanulmányából származik. Milyen érdekes, ugye? Az Állami
Számvevőszék szakemberei a gazdasági adatok részletes
tanulmányozása után ugyanarra a következtetésre jutottak, mint a
Jobbik gazdasági szakemberei: a külföldi vállalatok nemhogy nem
vállalnak oroszlánrészt a közteherviselésből (mint ahogyan Bokros
állítja), de egyenesen kedvezményezettjei a hazai adórendszernek.
Az APEH és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közös
kiadványában említett kiemelt adónemekből származó bevételek
közül az egyetlen olyan, amely ténylegesen is a vállalatok
nyereségéhez kötődő, a társasági adó. A z Állami Számvevőszék fenti
tanulmánya több év adóeredményeit vizsgálva összevetette a 250
főnél nagyobb létszámot foglalkoztató nagyvállalatok és a magyar kis-
és középvállalkozások által igénybe vett társasági adókedvezmény
összegét. A különbség mellbevágó: a magyar kis- és
középvállalkozások a társasági adókedvezmények mindössze 2%-át
kapták meg, a többi a nagyvállalatokhoz került. Hasonló a helyzet az
önkormányzati adóbevételek 85%-át kitevő iparűzési adónál igénybe
vett kedvezményekkel is. Az Állami Számvevőszék tanulmánya
rámutat: „A kedvezményeket elsősorban a nagyvállalkozások kapták,
illetve azok tudtak az önkormányzati rendeletekben meghatározott
feltételeknek megfelelni”.
Téved, aki azt gondolja, hogy az üvöltő aránytalanságok
felsorolásának ezennel vége. A magyar kis- és középvállalkozásokat
ugyanis további negatív diszkrimináció is sújtja: a belföldi
magánszemélyek által birtokolt vállalkozásoknak nyereségükből a
társasági nyereségadón kívül osztalékadót is kell fizetniük, ezáltal a
magyar vállalkozások nyereségének adóterhelése több mint
kétszerese a multinacionális vállalatok adóterhelésének. Ne
feledkezzünk meg arról sem, hogy a multiknak milyen remek
lehetőségeik vannak akár az anyacég és annak leányvállalatai között
folyó nemzetközi adótervezésben is. A tőlük megszokott módon
offshore cégek közbeiktatásával, a vállalatcsoporton belüli számláik
összegének gyakorlatilag tetszés szerinti alakításával képesek arra,
hogy adóbefizetéseiket, a közteherviseléshez történő
hozzájárulásukat minimalizálják. Ezzel és a hazai adórendszer által
számukra biztosított kivételes kedvezmények révén óriási, szinte
behozhatatlan versenyelőnyre tesznek szert a magyar kis- és
középvállalkozásokkal szemben.
A magyar vállalkozások szempontjából hasonlóan rossz a helyzet a
közbeszerzések terén is. A Közbeszerzések Tanácsának tavalyi évre
vonatkozó beszámolója szerint a hazai foglalkoztatásban a kis- és
középvállalkozások árnyékában másodhegedűsi szerepet játszó, 250
főnél nagyobb létszámot foglalkoztató vállalatok a magyar
közbeszerzések összegének 60%-át nyerték el, és tegyük hozzá:
egyrészt általában ezek a magasabb nyereséghányaddal kecsegtető,
zsírosabb falatok, másrészt a kisvállalkozások 40%-os részesedése
az elmúlt évek történelmi rekordját jelenti (2007-ben ugyanez az
arány 34% volt csupán), de ez is elsősorban a megszorítások miatt
visszafogott állami nagyberuházások elmaradásának volt köszönhető.
A multinacionális cégek nem csak az adókedvezményekben és a
magyar adófizetők pénzéből finanszírozott állami megrendelésekben,
hanem a vissza nem térítendő állami támogatásokban is
bővelkednek. Az egyedi kormányzati döntéseken alapuló
támogatások sokszor mellbevágó nagyságúak: az egy új munkahely
megteremtésére fordított vissza nem térítendő állami támogatások
több nagyvállalat esetén is meghaladták a 10 millió forintot (pl. Linde,
Bridgestone, Hankook). Az eddigi csúcstartó ismereteink szerint az
Asahi Glass nevű autóüveggyártó multinacionális vállalat, mely
munkahelyenként 18,4 millió forintos vissza nem térítendő állami
támogatást zsebelt be. Emlékeztetőül jegyzem meg: ez az egyetlen új
munkahely megteremtésére jutó hatalmas összeg csupán a vissza
nem térítendő állami támogatást takarja, az adókedvezményeket és
az egyéb állami támogatásokat ezen felül biztosítja részükre a magyar
állam.
Tekintetünk azonban nem csak ezektől a megdöbbentően magas
munkahelyteremtési támogatásoktól lehet borús, hanem azért is, mert
a rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt egyetlen olyan kormánya nem
volt Magyarországnak, amely az ad hoc jellegű osztogatás helyett
egységes, megtérülési számítások által is alátámasztott, a
beruházások esetleges multiplikátor hatását, vagy a létrejöttük folytán
megnövekedett környezeti terhelést is figyelembe vevő, a szakmai
követelményeknek legalább alapfokon megfelelő gyakorlatot folytatott
volna.
A szakmaiság fontos szempontként fel sem merült a nagyvállalatokkal
folytatott tárgyalások során. A multinacionális cégek ilyen szintű
kedvezményezése általában korrupciós szándékokon, vagy – jobb
esetben – azon a hozzá nem értő döntéshozók részéről
megfogalmazott jóhiszemű vélelmezésen alapult, hogy a nyújtott
támogatás „valahogy majd csak megtérül”. Az államháztartás
információs rendszerének rossz átláthatósága, például a
gazdaságfejlesztési célú legyűjthetőség vagy az egységes
nyilvántartási elvek hiánya nem csak az állami támogatások
hasznosulásának nyomon követését nehezíti meg, hanem a jövőbeni
elemzői munkát is akadályozza. Megjegyzem, a magyar közbeszerzési
rendszernek is ez az egyik legfőbb hibája. Az említett tényekből
egyértelműen megállapítható: a magyar adófizetők pénzéből
fenntartott hazai intézményrendszer, a hazai jogszabályi környezet, a
döntéshozók gyakorlati lépései egyaránt a multinacionális vállalatokat
részesítik előnyben, a hazai kis- és középvállalkozásokkal szemben.
Ennek a számokkal is könnyen alátámasztható igazságnak azonban
szinte nyoma sincs a médiában. Jól fizetett, túlnyomórészt a
multinacionális médiabirodalmak szolgálatában álló profi újságírók,
szakmailag prostituálódott közéleti emberek egész hada győzköd
minket éjjel-nappal ennek az ellenkezőjéről. Az igazságot azonban
nem lehet hosszú ideig jól felépített kommunikációs trükkök mögé
rejteni: a valóság előbb-utóbb átüt a hazugság mázán. Sokszor
maguk az érintettek, a nemzetellenes politika gátlástalan kiszolgálói
szolgáltatnak muníciót ahhoz, hogy az igazság mindenki számára
nyilvánvalóvá váljon.
Bokros Lajos például annyiszor váltott már csapatot, hogy mára
egészen belezavarodott, lassan azt sem tudja szegény, melyik kapura
játszik. Talán ezért kezdett el sorozatosan öngólokat rúgni a Vona
Gábornak írt nyílt levelében? A saját álláspont önnön
megbuktatásának remek példája a Bokros által hasraütés-szerűen,
kellő információk híján kiválasztott két, számunkra követendő
példaként beállított német vállalat, a Siemens és az Audi is.
A nemzetközi sajtó két és fél éve még a Budapestre méregdrágán,
800 millió forintos egységáron leszállított Combino villamosok
gyártójának, a Siemensnek egész világot átívelő korrupciós
ügyleteitől volt hangos. A korrupciós csatornákon keresztül,
törvénytelenül kifizetett összegek a jogerős bírói végzés
tanúbizonysága szerint is meghaladták az 1,3 milliárd eurót (!), a
korrupcióban 12 ország volt érintett. Ekkora bukta még a multik
világában sem számít mindennapos eseménynek. A hazánkban
hajléktalanok nevére bejegyzett cégekkel számlagyárat működtetett a
Siemens egyik partnere, ebben az ügyben ezidáig csupán strómanok
akadtak horogra, ami a hazai korrupció elleni harc „komolyságát” is
figyelembe véve ez egy cseppet sem meglepő... Hasonlóan vicces,
önbuktató példa volt Bokros részéről az Audi felemlegetése is: ha ez
a szerencsétlen politikai szélkakas tudta volna, hogy az Audi – immár
nem először – éppen egy újabb, vissza nem térítendő állami
támogatásért folyamodott (ezúttal 14,9 milliárd forintot kap a német
vállalat a magyar adófizetők pénzéből), talán nem a német
autógyártót hozta volna ideális példának.
Szegény, megzavarodott Bokros. Várjuk a következő bakiparádéját.
Volner János, a Jobbik Gazdasági Kabinetjének tagja
(Kuruc.info)
***